A megalázás illemtana

Jellemző napjainkban, hogy országszerte s talán a világon is rengeteg az idegbeteg, feszült ember. Persze számtalan olyan módszer létezik, amely arra hivatott, hogy a stresszt meg a szorongást avagy egyéb idegi alapú jelenséget csökkentse a mindennapokban, illetve arról elterelje a figyelmet. Azonban a kiváltó okokat akkor sem szüntetik meg, nem is tehetik, mert maga a rendszer az alapja a rengeteg feszültségnek.

Ráadásul ezen gyógymódok gyakorta azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a stressznek valaminő oka van. Nemcsak arról van szó, hogy sokan az otthoni gondokat a munkahelyre viszik vagy fordítottan, és nem is csak arról, hogy ki kin vezeti le feszültségét, a fáradtságból adódó gőzt, hanem egyáltalán arról, hogy ezt a légkört mesterségesen fenntartják.

Rengeteg ember a megélhetési gondokon és a hajszolt életvitelen túl azért ideges, mert tehetetlen, nem tud előrébb jutni semmilyen téren és egész egyszerűen megalázva érzi magát. Márpedig a megalázni igéből is levezetvén nyelvtanilag, épphogy maga a mindennapi élet is a kiszolgáltatottságról, a függési rendszerekről, a szigorú alá-fölérendeltségről szól. És tegyük hozzá, nem véletlenül, hanem tudatosan és módszeresen megalkotván.

Mert egyrészt a munkahelyeken kívül is minden arról szól, hogy az ember alázkodjon meg ilyen-olyan szolgáltató vagy akármilyen hatalom előtt. már eleve ez eldönt mindent, azonban ehhez az is hozzátartozik, hogy a legtöbb munkahelyen szándékosan tesznek is róla, hogy az ember feszültségben éljen.  Gondoljunk bele: az egyenrangú, partnerként kezelt dolgozó nem dolgozó. Mert az bele talál dolgokba szólni, az nem függ a cég menedzsmentjétől meg senkitől se. Úgyhogy igenis minden szinten meg kell alázni a dolgozót, hogy az egy függő, irányítható, engedelmes beszélő szerszám-ne ember legyen. Ismétlem: véletlenek nincsenek, leszámítva azt, ha valaki nem szánt szándékkal rálép a másik lábára stb.  És nagyon is könnyen lehet általánosítani, mert néhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve, rengeteg munkahelyen ez a tendencia a jellemző.

Minden bizonnyal arról van szó, hogy azon helyeken, tanfolyamokon, képzéseken stb., ahol a vezető pozícióba kerülő úriembereket vagy úrihölgyeket egy-két fortélyra kioktatják, nagyon is komoly gondot fordítanak arra, hogy ha valaki jó vezető szeretne lenni,  bánjon úgy beosztottjaival, akár a kutyával, beszéljen vele arrogáns, lekezelő fennhéjázó stílusban, mert a dolgozó nem ember. Olyasmit kell elképzelni, mint a régi világban, ahol a nőket csak fehérnépnek emlegették és nem vették őket emberszámba-pontosan ilyesmi zajlik a vezető beosztásúak és a dolgozók között.  És nem egy olyan öltönyös-nyakkendős jólnevelt illető van, aki nem fogadja az ember köszönését se, illetve ha megérkezik valahova, ő nem köszön. Nem, mert ő különb, jobb,több,mint a másik.

De a megalázásnak a nem köszönésen és a pökhendi stíluson túl van egy olyan esete is, amikor a beosztotthoz és munkájához negatívan viszonyul a vezető. Tehát az ember tehet akármit, az sehogy se jó, iparkodhat akárhogy-azaz klasszikus példát idézvén, ha van rajta sapka, az se jó, ha nincs rajta, az se jó. Emellett ha a dolgozó akármivel is védekezik, ki vannak tanítva, hogy ugyanazon adott helyzetet a dolgozó ellen fordítsák. Vegyünk csupán egy elméleti példát. Ha a dolgozó a  munkából egy alkalommal késik, mert a vonat közlekedésében csúszás adódott, lehet úgyis kezelni, hogy jól van, rendben van, megértően állunk hozzá, meg lehet úgyis, hogy talán jobb lett volna korábbi vonattal elindulni, különben is van busz,miért nem avval jött az adott illető és így tovább. Tehát lehet mindent a dolgozóra ráhárítva is kezelni-hadd szégyellje magát és hadd legyen alacsony önértékelése. Majd mi jobban tudjuk, a mi dolgunk a gondolkodás,  nem az övé. Pont.

Emellett lehet úgymond fizimiskára is kezelni a beosztottat, tehát amikor arról van szó, hogy bezzeg az X.Y az ügyesebb, mindent jobban tud, mint te, mindenben különb, ő itt a favorit, hozzá képest te csak egy gyári hulladék lehetsz. Miért is ne, hiszen az ember vagy szégyellni fogja magát vagy gyűlölni X.Y-t. De akkor se a melóhely nehézségeivel és viselt dolgaival lesznek elfoglalva.

 

Végül az, amikor egy munkahely tele van minihitlerekkel, parancsolgató művészekkel meg őrmester hajlamú kisistenekkel, mitugrászokkal, akkor szinte a legjobb. Mesterien meg lehet osztani a munkahelyi bandákat és a légkört feszültté tenni, amikor kevesebb melósnak vagy tucatnyian dirigálnak. A felsőbb vezetés így is elégedetten szivarozván hátra dőlhet a fotelben. Majd azok odalenn észhez térítik, kézben tartják a népet. Másfelől ez az örmester típusoknak is nagyon jó, mert döngethetik a mellüket, ,hogy ezen a kis területen én vagyok a kiskirály.

 

Mindenesetre amíg az újfeudális jellegű függési rendszerek és a kiszolgáltatottság, az emberek megosztására és elnyomására irányuló törekvés ilyen jól működik, addig túl sok fejlődést és pozitív elmozdulást aligha remélhetünk, az emberi mivolt szintjének süllyedését azonban saját magunk nézhetjük végig-és tapasztalhatjuk saját bőrünkön.

 

B.Deák András