A köztársaság nevében

Voltak és ma is vannak a történelemben olyan esetek, amikor valamilyen külhoni példa máshol is kiválóan alkalmazható lenne, sőt, gyakran szükségeltetik is annak meghonosítása. Ezek közé tartozik például a korábban a francia alkotmányban is rögzített tétel, amely azt mondja ki, hogy a republikánus államforma vagy annak megváltoztatása nem képezheti sem népszavazás, nem akárminő változtatás tárgyát. Hogy miért is állná meg ez hazánkban is a helyét? Mert ez több, mint puszta formalitás.

Már ha csak a formaságokat vesszük is alapul, az tűnik fel, hogy a tízes években magyarhon nevét hivatalos iratokban Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatták. Ez a kisebb, jelentéktelennek tűnő változás mögött is azonban van egy olyan háttér, amelynek puszta léte se olyan dolog, amit el lehet legyintéssel intézni. Jelesül a mai elavult és áporodott feudális szagú közéleti beidegződésről van szó, amely a jelenlegi szélsőségesen nemzeti /újhorthysta/ jobboldal kormányzása alatt különösen megerősödött. Lehet gondolni mondjuk arra, hogy a fővárosban az egykori Köztársaság teret ma II. János Pál pápa térnek nevezik. Ez is rengeteg dolgot megmagyaráz. Tehát: napjainkban semminő renitens, a hírhedt pórnépet jelképező dolognak nincs helye hazánkban, nemhogy a lebolsizott baloldaliságnak vagy a munkásmozgalomnak, de még a haladó közéleti irányzatoknak se juthat hely a nap alatt-azaz tagadnák vagy se, de ez a csekélyke változtatás is az akárhogy értelmezett baloldaliság ellen irányul. Hogy a jobboldal szemében az, aki valamit máshogy gondol, szitokszóként baloldaliként értelmeztetik, az megint csak külön misét megérő probléma lenne.

 

Másrészt az se túlzottan lényegtelen, hogy igen nehéz értelmezni, ma milyen is az államforma hazánkban. Mert ez se nem királyság, se nem köztársaság. Nem Magyar Köztársaság ma országunk hivatalos megnevezése, azonban a köztársasági elnök fogalmát mint kifejezést ma is használják. Ha működik a fent említett tisztség, akkor kellene lenni republikánus államformának és megnevezésnek. Itt azonban nincs ilyesmiről szó. Anno érdekes, de tényszerű párhuzamként az 1871-es párizsi kommün leverését követően republikánus államforma mellett is élt egy MacMahon nevű jobboldali érzületű francia tábornok, aki kormányt is alakított, s nem titkolt célja volt, hogy a királyságot visszaállítsa a nagy forradalom hazájában-terveit nem koronázta siker, a közélet feszültté tételére azonban ez akkor is kiválóan alkalmas volt.

Hogy hazánkban érdemes lenne olyan alkotmányt biztosítani vagy megszövegezni, amely minimális demokratikus értékként meghatározza a köztársasági államformát, azt a fenti esetre hivatkozván az is indokolja, hogy bizony létezik olyan, hogy lappangó vagy bújtatott formában a királyság visszaállításán iparkodnak nem jelentéktelen közéleti irányzatok. Jelenleg hazánkban a légkör olyan, amilyen. Tudjuk, hogy mai kifejezéssel élve, Mindszenty bíboros-hercegprímás, gróf Tisza István, vitéz nagybányai Horthy Miklós vagy egy sor magyar királyi tótumfaktum sztárnak minősül. Azaz nemcsak népszerű közéleti vagy történelmi figuráknak,  hanem példaértékű ikonoknak, akikre fel kell nézni, akikről példát kell venni-az már más kérdés, hogy tettük példaértékéről lenne mit vitatkozni. És azt is tudjuk, hogy ma sok esetben néhány tisztességes kivételt leszámítva, az a szélsőséges római katolikus reakció tombol, amely mindenkit megszól, elítél és kiközösít, aki nem jobboldali módon gondolkodik.

Erről sokminden elmondható, csak épp az nem, hogy köztársaságpárti vagy haladó jellegű lenne, sőt épp ellenkezőleg. Ez pedig egy harmadik problémára is rámutat. Nálunk tudniillik a királyság elsősorban a szentkoronaeszmére épülne, nem a nyugati alkotmányos parlamentáris monarchiák működési elvére. Lényeges eleme az uralkodó osztályok és a korona egysége és oszthatatlansága. Nem mellesleg, a nyugati államokban sincs minden rendben a korlátozott királyságokkal, lásd például a katalán autonóm törekvések elutasítása vagy egyáltalán maga az elv, tudniillik az alkotmányos monarchia is egy olyan rendszer, amely lehetetlenné teszi a szocializmus bevezetését-olyat a világtörténelem még nem produkált, hogy akárhol is királyokkal az állam élén létrejött volna a népuralom.

Azonban akár így, akár amúgy, mindenféleképp szükség lenne valaminő határt szabni tudó elemre vagy korlátra a jelenlegi hazai közéletben, természetesen tényleges tartalommal is megtöltve, ugyanis a köztársaság értéke nem puszta üres jelkép lenne, hanem olyan támasz is, amely elsősorban arra irányulna, hogy ne csak a közéleti egyeduralom kiépülését akadályozza meg, hanem az oligarchák, a monopóliumok és a XXI. századi új imperializmus tobzódását is.

 

B. Deák András