A köztársaság jövője

Fontos lenne, hogy a hazai munkásmozgalom mellett a polgári baloldal is tűzze zászlajára egyebek mellett a köztársasági államforma és a republikánus értékrendek melletti kiállást. Anno néhány esztendővel ezelőtt ugyan voltak a polgári baloldalon hasonló kezdeményezések, például a IV. köztársaságot propagáló neoliberális álbaloldali szervezet is ilyen, ez azonban se túlzott tömegtámogatással nem bírt, se a munkásmozgalom tetszését nem nyerte meg. Egyrészt mert példának okáért az 1989.október 23.-i köztársaságot mint a rendszerváltozás egyik fontos állomását tartották értéknek, másrészt ugyanakkor a hazai munkásmozgalom jobbszárnya a népköztársaság mellett tette le a voksot. Ha ezt vesszük alapul, az egyik oldalon van bizonyos fajta baloldalellenes távolságtartás,amely akármilyen jobboldallal szembeni szolidaritást gyengít, másrészt pedig jó magyar módra megint csak formaságokon lovagoltak az illetékesek. Tudniillik ahogy jómagam látom a hazai haladó republikánus államforma jövőjét, eléggé borúlátó vagyok, és úgy vélem, nem oszt, nem szoroz,hogy népköztársaság vagy jelző nélküli köztársaság lenne-e a jobb: a törésvonal inkább a reakciós irányzatok és a társadalmi haladás között zajlik napjainkban is.

Miről is vagyon szó konkrétan? Nem kevesebbről, minthogy tény: nemrégiben hazánk megnevezését Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatták: ez bizonyos kérdéseket és aggályokat is elvet az emberben. Például hogy a republikánus megnevezést vajon miért is hagyták el? Miért nem Köztársaság tér például a fővárosban ma a Keleti pályaudvartól nem messze található helyrajzi egység? Namármost ahogyan a népköztársaságot 28 esztendővel ezelőtt a jelző nélküli polgári köztársaság váltotta fel,úgy ma egyáltalán ennek az államformának a minél több fele mellőzése se véletlen és jelent is valamit, Jelent valamit és nem is akármit,annál is inkább, mert emellett viszont a nemzeti radikális és a szélsőségesen konzervatív oldalon előszeretettel nosztalgiáznak abba a múltba, ahol vagy uralkodóval,vagy az őt pótló kormányzóval is,de királyság volt. És a Horthy-rendszer arra is példa volt,hogy uralkodó nélkül is lehet monarchia magyarhonban, tudniillik hazánkban a királyság nemcsak azt jelentette, hogy Isten kegyelméből uralkodó koronás fő jelképezi az országegy és oszthatatlan mivoltát, hanem azt is, hogy a történelmi uralkodó osztályok-főurak, főpapok és egyéb kiváltságos rétegek szövetsége és oszthatatlan hatalma örök. Idehaza a királyságot ez jelenti és mint ilyen, célja ezen hagyományok minél változatlanabb formában fenntartása. Több helyen írtam volt, hogy ez a királyság nem olyan, mint az angol vagy a belga, holland stb. Egy szó, mint száz: a mai jobboldali légkörben honatyáink evvel a letűnt úri világgal és nem a köztársaság értékeivel rokonszenveznek inkább- a képletet pedig tovább fokozza, hogy álszocialista honatyáink között is akadt olyan, aki gróf Bethlen István magyar királyi miniszterelnököt tartotta pozitív figurának, aki nem mellesleg Horthy barátja is volt. Egyelőre csak az van, hogy hazánkat republikánus jelzők nélkül illetik hivatalos dokumentumokban,annak azonban van súlya, hogy a köztársaságot kihagyták, másrészt pedig ha ma az, van,ami,holnap honnan tudni,hogy ilyen jobboldali tendenciák mellett mi történhet? Ha az ellenforradalmi rendszer a háború előtt királyság tudott lenni király nélkül, akkor ma is megteheti a jobboldal, hogy ismét visszaállítja az ahhoz hasonló közjogi állapotot.

Talán valamit tudhattak a nagy francia forradalom harcosai,illetve kései híveik,merthogy Franciaországban az alkotmányba olyan rendelkezést vezettek be, amelynek értelmében például a republikánus államforma nem változtatható meg,illetve nem lehet népszavazás vagy egyéb kezdeményezés tárgya. Hogy ezt miért követték el az úriemberek, arról sokmindent lehet gondolni: lehet,hogy elvhűségből, lehet, hogy hagyománytiszteletből, de akár az is lehet, hogy a múltat le kívánták zárni vagy olyanban gondolkodtak, hogy legalább ezen a téren de legyen nemzeti egység munkásmozgalmárok és liberálisok, polgári gondolkodók és harcos nemzeti érzelműek között. Hazánkban se ártana ilyesmi. Ahogy itt se puszta formaságról van szó az államforma milyensége kérdésében, hanem egyrészt arról, hogy nekünk is azt kellene cselekednünk, amit a nagy forradalom nemzete megtett, a hazai jobboldal azonban nem: végre túltenni magunkat a múlton. A kádáros múlton is meg a jobboldali múlton is. Persze lehet továbbra is a múltban ragadni, azonban kérdéses, hogy az visz-e vagy se előre, illetve az is, hogy az emberek tartanak-e vagy se erre igényt. És ha a múlton túllépnénk,minél nagyobb megegyezést kellene létrehoznunk a társadalmi tömegek körében, ennek pedig az eszköze, ahogy a már említett nyugati országban is, az lenne, hogy a köztársasági államforma és értékrend mellett a hazai munkásmozgalom letenné a voksát. Hogy eztán népköztársaság vagy jelző nélküli köztársaság legyen-e, az majd a későbbi jövő zenéje lehetne- egyelőre azzal lenne érdemes foglalkozni, hogy egyáltalában köztársaság maradjon hazánk.

B.Deák András