A kommunizmus áldozatai?

Mint a rendszerváltás óta egy ideje minden évben, úgy most is a kommunizmus áldozatairól zengett dicshimnuszoktól hangos a polgári média. A kommunizmus-ellenes polgári propaganda szerves részét képezik az ilyenfajta megemlékezések és ünnepek, ezért véleményem szerint helyesebb volna inkább a kommunizmus ellenségeiről beszélni, hiszen a rendszerváltáskor hatalomra jutott polgári erők éppen úgy a kommunizmus esküdt ellenségei, mint az általuk méltatott egykori „hősök”. Valódi áldozatokról inkább a polgári társadalom által képviselt kapitalizmus esetében lehetne beszélni, hiszen egyszerű, ártatlan embereknek létalapjuktól való megfosztása, megalázottsága és nyomorúsága pusztán gazdaságpolitikai okokra hivatkozva sokkal inkább elfogadhatatlan számomra, mint a kommunizmus ellen fegyverrel és egyéb illegális módon támadó emberek megbüntetése, amit hasonló esetben egyébként a jelenlegi polgári kormányok is megtennének. Elfogadhatatlan számomra ugyanis az olyan társadalmi rendszer, amelyben egyfelől milliárdos cégtulajdonosok, másfelől megélhetésüktől megfosztott munkanélküliek, utcán vagy éjjeli menhelyeken alvó hajléktalanok létezése természetes és rendjén való dolog. Ezért vagyok én a kapitalizmus ellensége és ugyanakkor a kommunizmus barátja, hiszen a polgári propaganda által szidalmazott kommunizmusban még a rendszer ellensége is, ha más ugyan nem, de legalább segédmunkás lehetett.

 

Németh Attila