A kommunisták békét akarnak az olajfák alatt

A közelmúltban a Frontoldalon megjelent két cikk, amelyek az izraeli – arab konfliktussal foglalkoztak, nagy vitát gerjesztett. Ezért úgy döntöttünk, hogy egy beszélgetésen tisztázzuk a Népi Front álláspontját, aminek az összefoglalóját az alábbiakban közzé tesszük. Az előadást a Népi Front tagja, Davidovics Lajos elvtárs tartotta.

A XIX. sz. végén Herzl Tivadar, a cionista mozgalom megalapítója vetette fel, hogy a világ minden táján élő zsidók térjenek vissza Palesztinába, és ott hozzanak létre egy szuverén államot. Herzl szerint a megszületendő zsidó állam semleges, világi jellegű ország lehet. Ha államot nem is tudott létrehozni, azt elérte a török szultánnál, hogy engedélyezze zsidó telepesek letelepedését Palesztina területén.

A második világháború és a holocaust borzalmai után sok túlélő úgy érezte, hogy nem tud visszamenni abba az országba, amely szenvedései előidézője volt, ezért kivándoroltak Palesztinába, illetve Izraelbe.

1947-ben az ENSZ az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió nyomására úgy döntött, hogy Palesztina területén két államot, Izraelt és egy Palesztin államot kell létrehozni. Az izraeli ortodoxia ragaszkodott ahhoz, hogy csak egy zsidó állam legyen, a palesztinok is csak egy államot akartak, arab államot. Ez több háború forrása lett, mert csak Izrael jött létre, palesztin állam nem.

Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke kinyilatkozta, hogy a területen élő minden nemzetiség egyenlő állampolgári jogokat fog élvezni, azonban a gyakorlatban a nem-zsidó származásúak másodrangú állampolgárok lettek. Ez egy erőszakhullámot indított el, az arabok merényletet követtek el izraeli lakosság ellen. Fontos hangsúlyozni, hogy, hogy e támadások ideológiai hátterét nem az antiszemitizmus adta, hiszen azok nem a zsidó nép vallása, kultúrája, identitása ellen irányult Az arabok részéről érkező támadások kiváltó oka a palesztin államiság során kibontakozó igazságtalanság volt.

A korábban erős Izraeli Kommunista Párt (a Knesszet tagja volt) óva intett a szegregációtól, azonban az ortodoxia megmakacsolta magát: nem-zsidókat nem alkalmaztak például a közigazgatásban és számos más területen diszkrimináció érte az arabokat. Megszűnt a bizalom: ha megy az utcán egy zsidó és egy arab, mindkettő fél, hogy a másik belévágja a kést.

A Nyugat nem Izraelről, hanem zsidó államról beszél, ami fokozza az ellentéteket. Az a tőke érdeke, hogy Közel-Keleten háború legyen, mert így el lehet adni a fegyverek és van igény a hadiipar termékeire. A palesztin-izraeli béke megakadályozásáért az imperializmus kész közbe lépni: azok az izraeli miniszterelnökök, akik hajlottak volna a megbékélés felé (Golda Meir, Isaac Rabin), az imperialista közbeavatkozás következtében megbuktak, Rabin pedig az életével fizetett. Napjainkban az ortodoxia a nagytőkével karöltve egy nagy Izrael államot akar. Ezt képviseli Netanjahu jobboldali kormánya.

Mindez az erőszak fokozódásához vezet: öngyilkos palesztin merénylők civileket ölnek, válaszul az izraeli hadsereg lakóházakat bombáz. Ez nem vallásháború: nem muszlimok ölnek zsidókat, hanem arabok izraelieket és viszont.

Nekünk továbbra is tiltakoznunk kell az antiszemitizmus minden megnyilvánulása ellen, el kell ítélnünk minden civilek ellen irányuló merényletet, akármelyik oldal is követi el. Mindent meg kell tennünk a magunk eszközeivel, hogy végre béke legyen az olajfák alatt, Izrael állam elismerése és a palesztin szabadság megteremtése által.

 

Rónai Katalin, Népi Front