A divat terrorja

Manapság szinte az élet valamennyi területét különböző divatirányzatok határozzák meg. Divat száz évvel ezelőtt is volt és ugyanaz is volt a szerepe, mint napjainkban, azonban ma lényeges különbség az, hogy például fiatalok százezreit téveszti meg. Öregapáink idejében nagyjából ki volt jelölve főleg osztályszempontok alapján, kinek hol a helye és ez határozta meg magát a divatot is. De mi is a divat fogalma? Erre számtalan értelmezés és megközelítés létezik, ezek közül az egyik az, hogy íratlan viselkedési és öltözködési szabályok, normarendszerek összessége, amelynek nem követése vagy elhagyása kirekesztést, az adott közösségből való kiközösítést von maga után.

 

Erről a fogalomról sokunknak elsősorban az öltözködés jut eszünkbe, azonban ennél jóval többről van szó. A probléma  nem avval van, hogy ki hogy öltözködik, ezt inkább ízlésnek és nem divatnak nevezném. Ha csak erről lenne szó, nem kellene foglalkozni se magával a témával, legfeljebb kultúrtörténeti szinten. Azonban anno 1987 körül egy művész szájából is elhangzott, hogy “neked a divat mondja meg, hogy ki vagy.” Ez sajnos tény, akárhogy is vesszük és sok nehézség forrása ebben vagyon. Magyarán, ha már az által ítéltetik meg valaki, mennyire divatkövető, az már megér egy misét.

 

A már említett íratlan normákat két egymásnak élesen ellentmondó okok miatt követik két oldalon. A divat mindenesetre amiatt is tud fiatalok körében könnyen hódítani, mert pont a tizenéves-huszonéves korosztály az, amely leginkább keresi a helyét az életben, a divatipar pedig ezt használja ki elég ravaszmód. A helyüket keresők, mint írtam volt, nem szeretnének a sorból kilógni, szeretnének valahova tartozni, azt hívén, hogy integrálódnak evvel, könnyen a divat bábjává válnak. Másfelől akik a mindenkori uralkodó osztályokhoz tartoztak, akár régen, akár ma, azt érzékeltetik, hogy ők az akárkik, mi a menőkhöz tartozunk, te is gondolkodj el, kisapám, hogy van-e helyed közöttünk. Nagyjából ez a divat mondanivalója másrészről.

 

De van a negatív értelemben vett szokásoknak egy harmadik vetülete is, amely az utóbbival, azaz a nagyzolással meg a kivagyisággal szorosan összefügg. Például rengeteg dolog divatba jött napjainkban, ami nem feltétlenül előremutató vagy emberbarát. Sajnos ma például divat nem köszönni vagy az illető üdvözlését nem fogadni. Olyanra is van eset, hogy fiatalokat egy kereskedelmi pályán dolgozó kortárs pusztán azért kedvelt meg, mert-kapaszkodjunk meg-a huszonévesek ráköszöntek-azaz ebből le lehet szűrni, hogy az adott vevőközönség kulturáltsága milyen, ha a köszönés nem szokás arrafele. Ugyanakkor ahol azért megvan a normális viselkedésnek a hagyománya, ott is divatba jött például a kézfogást pótló, úgynevezett öklözés, azaz ökölbe szorított kezek érintése, amely állítólag némely vélemények szerint azt jelenti, hogy evvel a különböző betegségeket iparkodnak megelőzni. Amennyiben ez így van, akkor érdemes néhány dolgon elgondolkodni, tudniillik régen mondjuk ennek a gesztusnak az elmulasztása inkább annyit jelentett, hogy az illető jelezte: a másik nem partnere, alá-fölérendeltségi viszonyról van szó, ma azonban a kézfogásnak ha nem is elhagyása, de átformálása ilyetén indokok mentén inkább a kirekesztés szélsőséges válfajaként értelmezhető. Ugyanis alapból nem kell a másikról rosszat vagy sértőt feltételezni, ma azonban ez szintén divat.

 

Mindenesetre a divat természete olyan, hogy elindul valahonnan valamilyen apropóból, azt a viselkedést vagy gesztust felkapják és mondjuk propagandával is elkezdik népszerűsíteni. Ezzel elhitetvén, hogy sok embert valami mentén integrálnak. Ilyen szokásrendszerré válhat egy sztár vagy ma menő angolos kifejezéssel celeb kurjantása, beszólása vagy szállóigéje, egy amerikai színész szokásrendszere, akármi, amivel valaki menő lehet.

 

Sokan el is hiszik, hogy evvel integrálják a társadalmat, amit több okból is tagadni lehet. Ad egy: a felzárkóztatás inkább azt jelenti, hogy segítik az adott néprétegeket beilleszkedni, mobilitási lehetőségeiket erősíteni, a divat nagyzoló stílusa azonban pont ennek ellenkezője. Ad kettő: ami kiélezi főleg a fiatalok közötti osztályhelyzetbeli vagy szubkulturális különbségeit, az lehet felzárkóztató vagy divatos szóval integráló tényező? Lehet, a francokat lehet, épp ellenkezőleg. Ad három: a divat főleg napjainkban a tőke egyik hatékony fegyvere. Hordd ezt vagy amazt a márkát, attól vagy menő s avval megvalósítod önmagad-vagy se-különben nem tartozol közénk. A tőke hogy tud integrálni-a választ jómagam megadom: sehogy. Végül negyedjére, de nem utolsósorban: amit a tőke pénzel és ráerőszakol kissé sunyi módon is az emberekre, az nem integrál. Az olyan, minthogy egy király se fogja a köztársasági államforma eszméjét vagy a népuralmat propagálni. A tőke se az egyenlőséget  meg a felzárkózást, legfeljebb becsapja emberek millióit azzal a hamis dumával, hogy valósítsd meg önmagad-helyesebben, valósítsd meg, amit mi diktálunk:ettől  önmagad leszel-vagy se.

 

Száz szónak is egy vége vagyon: a divat hol azt fejezi ki, ki hova tartozik és ki mennyire menő avval, vagy azt, hogy neked márpedig ezt és ezt a normarendszert kell követned és kész. Ezen normarendszert diktálhatja az úri világ mesterkélt eleganciája éppúgy, mint a fogyasztói társadalom. Mi következik ebből: az, hogy divattal sose lehet egyenlőséget vagy népuralmat megvalósítani, főleg nem felülről levezényelt  szabályok mentén. A divat sokmindenre jó és lehet baromi népszerű is, azonban csábító szirénhangjai mellett sem fog elérni semmit: se hogy a fiatalok helyüket megtalálják, se hogy a társadalmi egyenlőség megvalósuljon-főleg nem általa.

 

B.Deák András