A Népi Front lapja

A CEU-s és Civil tüntetések margójára – A valódi változáshoz felismerés és tettek kellenek

Aki még nem vette volna észre Magyarországon – és nem haszonélvezője a gőggel regnáló hatalomnak – most megbizonyosodhatott róla: „meztelen a király!” Valami talán elindult. Valami más, mint ami eddig jellemezte a magyar társadalmat éveken át. Minimum aktivitásában.

20170412_190523

Nem állíthatjuk, hogy feltétlenül a legjobb irányba, sőt még azt sem, hogy a most begyűrűződni látszó tiltakozáshullámnak országosan is tömegtámogatottsága lenne. De a munkavállalók, kisvállalkozók, diákok és nyugdíjasok – tehát a nép – túlnyomó többsége számára kezd megtelni az a bizonyos hócipő, teljes joggal. Ahogy több társadalomtudós, elemző és kritikus megfogalmazta az utóbbi napokban; az utálatot, a leszámolási vágyat tovább szítja az otrombán lenéző és primitív kormánypropaganda. A rezsim – amely immár nyíltan fasisztoid – ma már nem tartja szükségesnek a demokratikus álarcot saját maga számára, hiszen azt látja, hogy e nélkül is – a képünkbe vihogva és köpve – megtehet bármit. A megfélemlítés malmai azonban gőzerővel működnek, annak dacára, hogy ez a jelenség, a tiltakozók számának több- és többtízezressé növekedése után sem követi a logika szabályait. A „civil” szlogenek puffogtatása nem más, mint a felelősség, az ön- és közügyfelvállalás hiánya: gyávaság. Ki kell mondani, hogy messze nem csak a CEU-ról, vagy a civil szervezetekről van szó – hiszen az őket ért támadás csak egy újabb apropó. Ki kell mondani, hogy ugyanúgy elege van rengeteg konzervatív, mint szocialista vagy liberális világszemléletű embernek, ergo a tüntetés nem a „sorosbérenc ballibsiké.”

Nem várhatunk a hatalom irányából megértést, belátást, ezt már sokszor bebizonyították. Egyetlen épeszű sem remélhet ettől a kormányzattól semmiféle kompromisszumot, de még meghallgattatást sem, mégis a tüntetők nagy része annyival elintézte „felháborodását” legutóbb, hogy a Hősök terén, a civil szervezetek pár siralmát meg néhány dalt meghallgatta mosolyogva, trécselve a szomszédokkal, hogy ejj-ejj bizony milyen világ van. Milyen világ? Pont olyan, amilyent hagytunk mindeddig és most is, hogy legyen! Ekkora népnyúzó hatalom nem ült még a nyakunkon, mint akik most!

A változtatáshoz az első lépés felismerni a problémát, második elhatározni magunkat a kiállás mellett, a harmadik pedig utcára menni az ügyért. Ha ezt tömegesen megteszik, akkor egy normális polgári demokráciában ez sok esetben megfelelő nyomásgyakorlás is lenne. De tegyük tisztába a dolgokat: ennyi itt nem elég! Ha a tüntetések nem fognak radikalizálódni, ha az abban részt vevő egyének nem fognak áldozatot vállalni és a közösség nem lesz velük tettekben is szolidáris, ha az Oktogon nem válik a mi „Majdanunkká,” akkor itt nem fog történni semmi. Vegyük már észre: amit látunk, tapasztalunk, amit kénytelenek vagyunk átélni – hacsak nem választjuk a gyökérvesztő és sok tekintetben megalázó kivándorlást – azt úgy nevezik, hogy diktatúra! Lehet, hogy „enyhének” tűnik, de akkor is egy aljas, pénzfétises, cinikus és mérhetetlenül önző totalitárius rezsim! Ez a rezsim össze sem hasonlítható a létezett szocializmus proletárdiktatúráival, de még csak a Horthy-érával sem: még a soviniszta keresztény nemzeti radikálisokban is éltek elvek – akármennyire is antihumánus elvek ezek. A jelenlegi rezsimnek sem elve, sem hitele nem maradt, kizárólag anyagi érdeke!

Itt már régen nem arról van szó, hogy a többség ne tudná, mi folyik az országban. Benne élünk, érezzük, elszenvedjük. Ha a hétköznapi élet akármelyik szegmensét nézzük, az adózástól az igazságszolgáltatáson át az egészségügyig, mindenütt szembeötlő a rezsim társadalmi eszményképe: kizárólag a vagyonos, kedvezményezett réteg része a nemzetnek, a többi nyomoronc takarodjon közmunkára és ne szájaljon! A lakosság többségéhez maga Orbán Viktor is rég nem szól; a jobban teljesítés csak a lojális vállalkozókra, vagy a megtévesztett, objektív információtól elzárt világban élő vakon kormánypárti szegényekre vonatkozik, csak ők számítanak – vagy hát az utóbbi esetben ők is csak eszközök. „Mindenki annyit ér, amennyi pénze van” – tudtuk meg annak a városnak az „örökös” polgármesterétől, ahol egykoron bilincsbe verték Szántó Kovács Jánost, aki a földművesek kiszolgáltatottságának megszüntetéséről merészelt álmodozni. Harcra hívó üzenete most újra aktuális!

Mi, magyar marxisták, évek- évtizedek óta mondjuk azt, amelyet az idő egyre inkább igazol: a rendszerrel van a baj. És nem, nem a Kádár-rendszert akarjuk vissza – nem a múltban élünk! A múlt hibáiból tanulva, a jelen körülményeit és lehetőségeit racionálisan felmérve, számítva kell egy olyan államot építenünk, ahol a társadalmi igazságosság és a szociális biztonság alapfeltételei magától értendő módon jelen vannak, védve vannak. Ez a mai gazdasági és törvényi környezetben elképzelhetetlen: ezért sem elég kormányt váltani! Rendszert kell váltani!

A tüntetők leggyakoribb rigmusairól és verbális megnyilvánulásáról is szót kell ejtenünk. Valóban szembetűnő, ahogy TGM fogalmazott a minap: „ez a magaskultúrától végképp megszabadult fiatalság nyelve”, mely jelenség tartalmilag is észlelhető, nem csak obszcenitásában. Azt hangoztatni, – ha gúnyosan is – leütve a habonystílus labdáját, hogy „Állítsunk meg Moszkvát!”, ugyanannyira hamis, blőd, félrevezető és soviniszta, mind az adott mondat „Brüsszellel” a végén. Sokak számára, akik az iskolában már mindenféle objektivitás nélkül tanulták ’56 „forradalmi”, sőt nemzeti heroizmusát, vonzóvá vált a „Ruszkik haza!” hangzatú hagyományos rigmus is, amely azonban ugyancsak mélyen soviniszta és ellentmond mindennek, amit a polgári demokrácia eszményei hirdetnek. Oroszországban is nagyon sokan vannak, akik így vagy úgy kiállnak a Putyin rezsim elnyomó jellegével szemben és vegzáltatnak. Nagyon jó lenne az ilyen dolgokon is elgondolkozni, elgondolkoztatni, csak hát azok a politikai erők, akikre most éppen hallgatnak a fiatal tüntetők többsége – LMP és Momentum – csak erősíti, kihasználja ezt a tendenciát, és meghasonul. Figyelmeztetniük kéne inkább a következőre: nem lehet egyszerre kollektíven támadni az oroszokat és európai értékrendet követelni. Pláne itt, két gigantikus politikai kultúra határán nem lehet. Arról nem is beszélve, hogy sokan nemes egyszerűséggel lekommunistázzák a Fideszt és kormányát, ami súlyos eszmetörténeti műveletlenségről tanúskodik. Ez akkor is igaz, ha ezt a jelzőt a módszerre értik: amit mi itt a „testvéri blokkban” megélhettünk, az sok tekintetben csak a szlogenjeiben volt kommunista.

A gazdasági helyzetet illetően: amit Marx a 19. század közepén írt a nyugat-európai gazdaságról és társadalomról, ha kerülőúton is, de mintha csak mostanra érne be a Lajtán innen. Akár ha a tőkekoncentrációt (és ezzel együtt a mérhetetlen vagyoni aránytalanságot), akár ha az elidegenedést (vagyis a munkavállaló nem érzi magáénak, amit termelt, hiszen nem magának termelte, hanem helyzetéből adódóan a kizsákmányolójának), vagy ha a szélsőséges kizsákmányolást és nyomorba taszítást nézzük, itt van előttünk. Az, hogy ezt kelet-Európában a tömegek nem ismerik fel, mert iszonyodnak a baloldalnak már a csak a szimpla terminológiájától is, nagyrészt a sztálinizmus örökségének történelmi bűne és felelőssége. A józan gondolkodású, olvasó és tájékozott tüntetőknek viszont Marxot nem kéne, nem lehetne ignorálni, épp ellenkezőleg: a legracionálisabb dolog lenne zászlóikra tűzni! Amíg egy minden gyakorlati, társadalmi tekintetben megkérdőjeleződött és elvont politikai közösség, a „nemzet” zászlaját használják, addig az elnyomók nem fognak megrettenni, mert képesek illúziót kelteni a tömegekben azzal a retorikával, hogy amit a nemzeti lobogó jelképez, az közös ügyünk, azért mi is tenni szeretnénk, csak X meg Y miatt nem tudtunk eddig tenni. Azonban amint vörös lobogók hadával vonulna a terekre több tízezer ember, persze küzdelem nélkül nem adná fel, de azért paranoiájában elkezdene csomagolni az egész gyűlölt felcsúti VIP részleg! Idáig kéne legalább eljutni.

Kútvölgyi Barna

TI ÍRTÁTOK

Izraeli agresszor támadja Szíriát

A Bassár el-Aszad szíriai elnök oldalán harcoló egyik milícia három tagja életét vesztette, két harcosa pedig megsebesült vasárnap a Golán-fennsík szíriai ellenőrzés alatt álló részén egy izraeli kato

Ezért lesz nagy ellenzéki pofára esés 2018-ban

Az elmúlt hónapok kormányellenes tüntetései új lendületet hoznak az ellenzék számára. Legalábbis ez látszódik azok számára, akiknek leghőbb vágyuk leváltani Orbán Viktort és kormányát. Belépett a poli

Kegyeletsértés a szovjet emlékmű megrongálása

A napokban a hírek között szerepelt, hogy egy Komáromy Gergő nevű zenész és „ligetvédő” társával együtt narancssárga festékkel dobálta meg a budapesti szovjet hősi emlékművet. Az emlékmű gyakran kerü
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Nemere, a dezinformátor -4. rész-egy antikommunista könyv cáfolata

Nemere, a dezinformátor -4. rész-egy antikommunista könyv cáfolata

”Kezdhetjük mindjárt azzal,hogy ez a „jó és nemes ember”,ez a „szovjet emberek
No thumbnail available

Széttöretett, megaláztatott , ebek elé vettetett... Trianon és ami utána jött

"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és
A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A mintegy hetven év szovjet szocialista rendszerének tökéletes „hátrafelé elsült fegyvere” saját
Légy szerző!
Légy szerző!