Stanislav Pirosik fogvatartásának naplójából

Íme, otthon vagyok. Miután több, mint 91 órát  töltöttem a rendőrség kb. 3×5-ös zárkájában , amely képtelenségnek tűnhet.(Összesen maximum 36 órát lehet bent tölteni).

Átéltem a kétségbeesés, a végtelen várakozás pillanatait, de voltak humoros helyzetek és nevetséges pillanatok is.

Az embernek tudni kell hogyan túlélni, hogyan ne kezdjen el gondolkodni  az előtte álló problémákon, hogy nem tudja mennyi időt lesz még itt, hány éjszakát fog eltölteni még a cellában.15107223_10208992106457344_844145200875757499_n
Összesen ez idő alatt három lakótársam volt, egyiküket 36 órát tartották fogva, a második vasárnap jött és hétfőn kicsivel utánam vitték el.
Mikor tájékoztattam a barátnőjét, ő visszaírt, hogy köszöni, de már otthon van.
Az egyikük megütötte a barátnőjét, a másik kannás bort lopott a Tescóból, a harmadik az esti buli után drog hatása alatt vezetett. Engem meg szépen közöttük érleltek.
A rendőrbíró csak nézett, mikor megtudta, hogy november 17.-e óta még mindig ott vagyok.
Sohasem tudtam milyen élvezet csapból inni és WC-be vizelni. Este lefekvés előtt még bemutattam egy szórakoztató jelenetet , ami abból állt, hogy felkeltem az ágyból és kikukucskáltam az ajtón, hogy a folyóson mi történik, vizet ittam, odasétáltam az ablakhoz és kinéztem a sötétbe, ácsorogtam ott egy kis ideig, vissza át a szobán, újra vízivás, WC, kikémlelés, stb.
Mindig boldog voltam, amikor nyílott az ajtó és hoztak nekem valamit, volt, akivel tudtam beszélgetni, akkor az idő gyorsabban telt.
Az egyik  zárkatársam függő volt, napi 5 liter bort ivott, egyszer érte jött a mentő  és elvitték a Kramárba (Kórház Pozsonyban, A Ford.)
Bennem tartotta a reményt, hogy “é csak alszok egyet  és holnap megyek” – ez történt minden este.
Szombaton, mikor kérdeztem a fogvatartási rendőrt, hogy mikor intézkednek az ügyemben, azt mondta, talán ma, de holnap biztosan.
Sajnos, amikor aztán a lakótársamat választották, nem értettem a dolgot.
Mondtam – ilyen hülyeséget – egy füstgyertya a saját rendezvényen bajt okoz, tettem volna az egész füstgyertyázásra.
Igen, megszegtem  a törvényt, nem tudtam róla, a tudatlanságom azonban nem mentesít, de tény, hogy néhány évvel ezelőtt  Mihály úr (őt nem tudom, ki. A Ford.) három füstgyertyát is ellőtt ugyanezen a téren és a rendőrség nem lépett közbe, mint rendzavarót nem vették őrizetbe.
De rendben van, ez történik, ha valaki megszegi a törvényt.
Van, aki helytelenül tart kutyát, van aki szemetel, van, aki megzavarja az éjszakai nyugalmat és van, aki a kerítésre vizel.
 Ezért büntetést kap. Amikor meggyújtottam a füstgyertyát , nem gondoltam rá, hogy emiatt letartóztatnak és 91 órát  ülni fogok.
Megvádoltak és elítéltek bűncselekményért, huliganizmusért. Kaptam 200 euró büntetést.
Fordította: Maszlov Péter
Nem. Stanislav barátunk és elvtársunk , nem a füstgyertya miatt raboskodott, hanem azért, mert kommunista. Mihály úr, vagy bárki más, aki nem a vörös zászló katonája, akárhány ártalmatlan füstgyertyát is meggyújthat, mert nem fogják elvinni.
A tőkés hatalom rá akart ijeszteni a fiatal kommunistákra. Hát nem sikerült! A harc folytatódik! 
Stano! Köszönjük! Ezt mindannyiunkért tetted. Áldozatod nem hiábavaló.Képtalálat a következőre: „la lucha continua”