A tanulás: harc!

Egész Európa szorongott és rettegett, mert a nácik, a fasiszták fegyverkeztek és erősödtek. A szellemi élet szereplőinek zöme ijedten szaladt a sebtében fúrt egérlyukakba. Kevesekről mondható el, hogy forradalmi cselekedeteket hajtottak volna végre. Többen felcsaptak a hatalom kiszolgálóinak, ezzel még súlyosabbá téve a helyzetet.  Az emberiség árulóivá váltak pénzért és elismerésért, nem pedig szabadságharcosokká.

A kommunista párt, a munkásmozgalom, és József Attila, a költőzseni nem hátrált, hanem folytatta a harcot.
“Az 1932-es esztendőben a rendőrség kegyetlen hajszát indított a kommunisták ellen. Megteltek a börtönök. Besúgók hada settenkedett az elvtársak nyomában. A szemináriumok folytatását beszüntették, nehogy rajtaüssenek az embereken. A mozgalom egészen a föld alá került, a földalatti munka fokozódó elszántsággal folyt tovább.” -írja József Jolán.
József Attilát a költőt, a kommunista párt aktív előadóját és pártmunkását is besúgták. Tudta, hogy figyelik. Egy kapcsolattartón keresztül üzent az elvtársaknak.
” – Azt is kössed a lelkükre, hogy az anyagot vegyék át. Tanuljanak! A tanulás: harc!
Ilyen utasításokat adott akkor, amikor talpa alatt égett a föld.”
Sallai Imrét és Fürst Sándort ebben az időszakban állították bíróság elé. Megalakították a Halálbüntetésellenes Ligát, melynek röpiratát József Attila elvtárs, mozgalmi nevén, Funk elvtárs fogalmazta.
Sokan lebuktak és börtönbe kerültek.
A párt arra kérte embereit, hogy tanuljanak. József Attila  elszántan és bátran küzdött. Megjárta a csendőrőrsöt, és jól ismerte a gumibot okozta fájdalmat.
A legreménytelenebb helyzetben is tanulni kell. Ezeket az időszakokat a felkészülésre kell használni.
Nehéz volt, mert a könyveket, újságokat, röplapokat is dugdosni kellett.
Aki tanult és tapasztalatokat gyűjtött világosan látta, hogy miben mesterkedik a burzsoázia. Őket nem lehetett elkábítani a “munkásbarát”, “szociálisan érzékeny” fasiszta szlogenekkel.
A tudás segít a körülöttünk zajló történések megértésében.
A múltat nemcsak könnyesen, nosztalgiázva szemléljük a karosszékből, hanem a forradalmár tapasztalatgyűjtő érdeklődésével.
A kisgyermek mintákat tanul, a körülötte élő felnőttek viselkedésmintáit sajátítja el. A mai párt, a múlt tapasztalataiból tanul, hogy élesebben lássa a jelent és cselekedni tudjon.
Lenin is erre biztatta a proletariátust.
“Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.” (József Attila: Thomas Mann üdvözlése)
Fogarasi Zs.