Legégetőbb és legsürgősebb kérdés napjainkban

„Bár az ó-budai munkások lakásviszonyai sokkal jobbak a balparti társaiknál, abszolúte még sem nevezhetők kedvezőknek. A főváros jobbparti kerületeinek egyes részei egészen vidékies külsővel bírnak; a III. kerületnek legnagyobb része is ilyen. Nincsenek itt magas bérkaszárnyák, sőt ritkák a pinczelakások is, csak a magas lakbérek emlékeztetnek arra, hogy a fővárosban vagyunk. A legszerényebb igényeknek megfelelő szoba és konyhából álló lakást a város beltelkein 80 frtnyi évi béren alul kapni lehetetlenség. Künn a szőlők között azonban, messze a gyártól, bérelhetők düledező félben levő viskók 60 ftrért is. A lakások legnagyobb része nem felel meg a közegészségügy kívánalmainak. Gyakran összeáll két család és közösen bérel egy nagyobb lakást. A konyhát közösen használják s így egy családra esik ezután 70-100 frt. Csaknem minden munkáslakásban vannak kiadandó ágyak. Nem ritkán a munkás, 6-8 tagból álló családjával, a konyhába húzódik, a drága szobát jó pénzen átengedve az albérlőknek. A legénymunkások 3-5 frtot fizetnek havonként az ágyért. A külön szoba ’fényűzését’ csak kevés engedheti meg magának.” (Somogyi Manó 1880-as évekbeli felmérése alapján)

Ebben az időben az óbudai hajógyári munkások életkörülményei jóknak mondhatók. 

 “Újpesten az 1930-as években a bőrgyári munkások a gyár házaiban laktak, s havonta 25–30 pengő lakbért vontak le érte a keresetükből. Mivel a keresethez képest ez a lakbér igen magas volt, sok család választotta inkább – főleg a gyermektelenek közül – a társbérlői viszonyt” (Gereblyés L. 1961: 280)

A kommunisták  ezzel az égető és rendkívül kritikus kérdéssel  foglalkoztak  a KMP megalakulása pillanatától kezdve. Politikai munkájuk elsősorban erről és hasonló kérdésekről szólt. 
Miért akarunk szocializmust? 
Azért, hogy jobban éljünk, és azért, hogy sorstársaink is jobban éljenek. Nem azért akarunk szocializmust, hogy ne legyenek jómódúak, hanem azért mert meggyőződésünk, hogy mindenki élhet kényelmesen és bőségben. Pazarlásoktól és flancolásoktól mentes bőségben!
Ahhoz, hogy az emberek élhessenek, lakásokra van szükségük, sok minden más mellett. Ezt a lehetőséget a tőkés rendszer elveszi ilyen vagy olyan módon. A kapitalizmusban nem természetes, hogy az ember lakásban éljen. A kapitalizmusban a lakhatáshoz való jog egy hazugság. Porhintés! Jogod van lakni is, meg nem lakni is!  Nincs különbség a szocialista, liberális, konzervatív meg egyéb csudaneveket viselő politikai uralkodó körök között. Gyurcsány is kilakoltatott meg Orbán is. Csak a duma más, csak a pofa más!  
Mi, kommunisták  nem lexikonokban és szobrokban élünk, hanem itt Magyarországon. Mi nem elvont rendszerekben élünk és nem érthetetlen nyelven prédikálunk a kiválasztottaknak, hanem itt élünk a meggyötört Európában. Ezt a világot kell megváltoztatunk. A saját életkörülményeink világát kell megváltoztatnunk minél hamarabb. 
Mindent ennek rendelünk alá.
Nekünk a legfontosabbak az emberek gondjai, utánuk jöhet minden más. Nyilvánvaló, azért, hogy harcolni tudjunk: tanulunk a múltból és a jelenből, belföldről és külföldről.
Semmit sem ér a marxizmus, ha azt nem az emberek érdekében tanuljuk és tanítjuk. Semmit sem ér a forradalmi elmélet, ha nem követi forradalmi gyakorlat. Múltunkban gyökerezik ez a gondolkodásmód.
A Kommunisták Magyarországi Pártja bőven kivette részét a kilakoltatások elleni küzdelemből. Elsősorban a párt végezte azt, amit ma civil szervezetek, mint  A Város Mindenkié csoport vagy a Magyar Szociális Fórum.
“A házbérfizetések megtagadása és a bérek redukálása terén igen nagy mozgalom fog kifejlődni, mert a kommunista párt reá akar licitálni  a szociáldemokrata pártra.” Egy csendőrségi jelentésben olvashatjuk ezt a mondatot 1932-ből. Sok röplapot terjesztenek a kilakoltatásokkal kapcsolatban. Kádár Jánost is ekkor tartóztatják le. Alig múlt húszesztendős.
Akkoriban egy munkás keresetének több mint a felét költi albérletre. Mi van most? 
Budapesten egy havi fizetés az albérlet! Na nem a miniszteri vagy bértollnoki fizetésről beszélek, hanem a dolgozó fizetéséről, aki 80-85000 forintot keres havonta. A helyzet bizonyos tekintetben rosszabb, mint akkor. 
Minket azért nem tartóztatnak le és nem kínoznak meg. Nyugodtan terjeszthetjük a röplapjainkat és facebookozhatunk. 
Számunkra ugyanolyan égető kérdés a lakhatás kérdése, mint az egészségügyé és az oktatásé.
 
Előre Népi Front!
 
Fogarasi Zsuzsanna