A Népi Front lapja

1956 másképp

Napjainkban számtalan verzióját ismerjük az 1956-os eseményeknek. Elsősorban forradalomnak vagy /és / szabadságharcnak nevezi a rendszerváltás óta egyeduralomra jutott hivatalos közélet és politika. Túl azon, hogy ki milyen címkét és jelzőt használ ezzel kapcsolatban, tény, hogy nem olyan egyszerű a dolgot avval elintézni, hogy voltak az ávósok és velük szemben a szabadságharcosok vagy forradalmárok. Nem is arról van szó, hogy a sztálinista hatalomgyakorlási stílust már Hruscsovék is elítélték. A tényekhez elsősorban az tartozik hozzá, hogy a történelmi fejlemények nem avval indultak,amibe torkollottak később, illetve az is, hogy 1956 szereplői markánsan különböztek egymástól,többek között ebbe is belekapaszkodik a mai szélsőségesen konzervatív jobboldal,illetve az ultrajobbos próféták.
Ezt jómagam is megerősíthetem családi hagyományok révén, tudniillik nagyapám 1956 októberében benne volt egy úgynevezett műhely-négyszögnek nevezett munkástanácsban, emiatt őt az üzemen belül áthelyezték máshova 1957 februárjában. Az említett szervezet célja elsősorban az volt, hogy minden körülmények között biztosítsa a termelés zavartalanságát.

A lavinát elsősorban az indította el, hogy mind egyetemisták körében,mind a párton belülés a melósok körében egyre inkább bírálták Rákosiék négyesfogatát azt követően, hogy már Sztálin halálát követően közvetlen megkezdődött a Szovjetunióban is a személyi kultusz felülbírálata,majd az SZKP 1956-os XX.kongresszusán el is ítélték azt. Itt nem az a célom elsősorban, hogy Nagy Imrétől Mindszenty bíborosig bezárólag bemutassuk 1956 szereplőit, tudniillik ezt már felkészültebb szakemberek is megtették több ízben és a hazai közéletben is evvel van tele a padlás. Arról ellenben életem eddigi négy évtizede alatt alig hallottam,hogy az események pozitív szereplőinek magukat az egyszerű melósokat neveznék,holott számtalan érv lenne emellett. Az események ott kezdődtek el és már nem is egészen 1956-ban, hanem korábban, egy folyamat részeként, hogy az emberek nemes egyszerűséggel mást szerettek volna. Sokan azért támogatták mind a népi demokratikus átmenetet,mind a szocializmus alapjainak lerakását, mert hittek abban, hogy valóban a szegényparasztok,zsellérek,agrárproletárok és a melósok érdekeit képviselő rendszer fog beköszönteni. A zsellérek hittek abban, hogy azé a föld, aki megműveli és nem fog többé nagyságos uraktól meg azok intézőitól függni,saját magánakés családjának termel,nem pedig az uraságoknak. A melósok is hittek abban, hogy miután közös erővel újjáépítették az országot a háborús pusztulásból, többet nem a gyárosok fognak parancsolgatni nekik,hanem maguk fogják élvezni munkájuk gyümölcsét-….”tiéd a gyár,magadnak építed”,hangzott az akkori időkből jól ismert jelszó. Ehhez képest a személyi kultusz és a hidegháború légkörében a sztálinista hatalomgépezet mindenkiben kezdett ellenséget keresni,különösen azok között,akik a munkáshatalom legodaadóbb híveinek számítottak. Nekiláttak az erőszakos téeszesítésnek és az erőltetett ütemű, a dolgozók életszínvonalát alacsony szinten tartó iparosításnak, arra is való hivatkozással, hogy gyors ütemben le kell győzni a nyugati tőkés államokat és fel kell számolni a többszázados történelmi lemaradást. Innentől kezdve mindenki rettegni kezdett,nehogy valamiért mai szóval élve betalálják a párt legfelső vezetői.

Magyarul se a zsellérekből lett újgazdák,se a dolgozók nem ezt akarták. Hanem munkáshatalmat,illetve saját földtulajdont sokszázéves cselédsors vagy zselléri lét után .Nem ezt kapták. Mai kifejezéssel élve, a közvetlen demokrácia intézményeiként több évig fennálltak kétkezi melósokból és földművelőkből álló újjáépítési bizottságok,földigénylő és földosztó bizottságok,amelyek hatékonyan vezették a helyi hatalmat-nos,a párt és a sztálinizmus később erre telepedett rá.A munkástanácsok később ugyanilyen elven iparkodtak működni. A maguk urai akartak újra lenni a melósok is a gyárban,az üzemekben, biztosítani,ellenőrizni és irányítani a termelést. Egy ilyen közvetlen demokratikus intézméyrendszerek szövetségét szerették volna életbe léptetni,erre azonban a történelem nem adott lehetőséget. A történelem fintora, hogy gyakorta összemosták ezeket és egy kategóriába helyezték azokkal,akik hatalmát a munkástanácsok szintén ellenezték. A melósok nem akartak ismét például nyilasuralmat vagy Horthy-rendszert. Nem akarták visszaállítani a grófok, bárók,nagyságos urak és egyéb földbirtokosok hatalmát,ahogy az agrárproletárok se,akik épphogy ellenérdekeltek voltak az újbóli cselédsorba kerülésben és a háború előtti feudális birtokviszonyok visszaállításában. Még akkor se,ha éppúgy szembenálltak a sztálinizmussal,akárcsak ők. A munkástanácsok ugyanis azt akarták,amit anno egyszer Kádár János emlegetett:…”a krumplileves legyen krumplileves”,magyarán a munkáshatalom legyen munkáshatalom,a szocializmus arról szóljon igenis, ami az eredeti koncepciója volt. Mindezen az se változtat, hogy némely munkástanácsok negatív történelmi irányzatok befolyása alá került, tudniillik itt arról van szó,hogy a munkástanácsok és maguk az egyszerű melósok is azt akarták, hogy legyen jövőjük és végre békében,nyugodtan élhessenek.

Nem ez történt.A horthysta katonatisztek, az egykori gyárosok meg a nagyságos urak ugyan nem tértek vissza,a Kádár-rendszer konszolidálódott is, azonban a rendszerváltást és egyáltalán magának a rendszernek a bukását nagymértékben előkészítette az, hogy az úrhatnám hatalomgyakorlási hangnemet maguk a pártfunkcionáriusok továbbvitték, nem történt meg se a dzsentrik lekezelő hangvételével való leszámolás,se a valódi munkáshatalom alapjainak lerakása. Apám gyakorta emlegette, hogy a gyárban a kisebb-nagyobb apparatcsikok éppúgy lenézték őket, az egyszerű melósokat,mint anno a parasztokat az uraságok, jómagam pedig gyerekfejjel érzékeltem már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján is, hogy az emberek életét megkérdőjelezhetetlen, mindenható pártbürokraták határozták meg. Holott amikor az 1968-as gazdasági reform végbement,lett volna lehetőség arra,hogy elsősorban a munkahelyi hatalomgyakorlási és akaratképzési fórumok felé nyissanak,ne pedig abba az irányba,hogy a gyárak,téeszek vezetői részére nagyobb önállóságot biztosítsanak. Ez hiba volt és talán azóta se számoltak el ezzel. Emellett a munkástanácsok egyrészét 1966 tájára a szakszervezetek üzemi bizottságába olvasztották be,amely szintén a párt része volt.

A rendszerváltást követően pedig főleg szó se lehetett semmilyen jellegű munkáshatalomról,ezt nem is érdemes ecsetelni különösebben. 1956 ezen irányzatainak céljai azonban a jelen és a jövő számára is üzenetértékűek, jelesül: végre valahára különösen a XXI. század információs társadalmának korszakára meg kellene hallgatni az istenadta népet. A dolgozót is, a kiszolgáltatott emberek millióit, a helyüket és életcéljaikat nem találó fiatalokat is,a 12 órázó-robotoló melósokat,a multik szorításában élő számtalan adókkal sújtott földművelőket, kisvállalkozókat. Ahelyett, hogy újra dívna a rongyrázás,a hatalommal meg a vagyonnal való hivalkodás.

B.Deák András

TI ÍRTÁTOK

Kelet-európai rasszizmus

Avagy a népbutítás története, fontossága és eredménye napjainkban Üdvözlöm Kedves Olvasó! Azt az alapvető tényt senki sem cáfolhatja, hogy mindennapjaink nagy részét reklámok tengere és a lépten

Az orvoshiány miatt kórházi osztályok zárnak be Jászberényben

Az orvoshiány miatt nyáron részlegesen szüneteltetik a jászberényi kórházban a belgyógyászati-, a krónikus-, illetve a rehabilitációs osztály működését – írja a  megyei lap, a szoljon.hu. A nyári szab

In Memoriam Urbán Sándor

„A forradalmak az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepei.” Lenin szavai ezek. A forradalmak megszülik hőseiket. Régóta tudjuk ezt a munkásmozgalom történetéből. De ezen ünnepnapokból oly’ kevés van. H
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Grósz Károlyról az igazat!

Grósz Károlyról az igazat!

A rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőben divat és már-már kötelesség lett a
No thumbnail available

Széttöretett, megaláztatott , ebek elé vettetett... Trianon és ami utána jött

"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és
Nemere, a dezinformátor -4. rész-egy antikommunista könyv cáfolata

Nemere, a dezinformátor -4. rész-egy antikommunista könyv cáfolata

”Kezdhetjük mindjárt azzal,hogy ez a „jó és nemes ember”,ez a „szovjet emberek
Légy szerző!
Légy szerző!