1944. július 27-én gyilkolták meg Ságvári Endrét. Nem felejtünk!

“Ságvári Endre úgy halt meg, ahogy élt: harc közben. Utat mutatott életével – példát mutat most halálával. Fegyverrel kell szembeszállnunk a bérgyilkos söpredékkel, amely a terror és népcsalás minden eszközével taszítja sírba nemzetünket.” (Békepárt röplapja)

 

Kapuvári Béla/Szabó Ferenc: Csillebérc

Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet,
Kúszik az erdei út.
Átszeli bújva, újra, meg újra
Körben a völgykoszorút,
Ott a mélyben a völgykoszorút.

KIMSz-esek vágtak hajdan e tájnak,
Élükön Ságvári járt.
Hősies tettre, harcra nevelte
Őket a lángszavú párt,
Védte őket a lángszavú párt

Kín meg a börtön jártak e földön,
Mégse riadt sosem ő.
Tudta, hogy győznek, ők az erősek,
Virrad a drága jövő,
Fénylőn virrad a drága jövő.

Szálltak az évek, boldog az élet,
Most csupa fényt hoz a nyár.
Úttörőváros víg dala szálldos
Szárnyasan, mint a madár,
Könnyű szárnyain, mint a madár.

Ott, ahol bújva tértek az útra,
Már nekünk nyílik a rét.
Múlnak az évek, őrzi az ének
Hőseink drága nevét,
Mártír hőseink drága nevét.